Bár pici koromtól nagyon foglalkoztatott a tánc, mégis meglehetősen későn, 10 éves koromban kerültem kapcsolatba a tánctanulással. Társastáncokkal kezdtem, mely azóta is meghatározó maradt az életemben. Kiváltképp mikor gimnazista koromban az Individum tánccsoportba jártam, ahol számos fellépésen vettünk részt, még néhány versenyre is eljutottam akkori táncpárommal és nagyon jó közösség és kiváló tanárok vettek körül. Ennek az időszaknak a másik érdekessége, hogy ezzel a csoporttal mentünk fel először (és még jó párszor) Budapestre egy „Öt órai tea” nevezetű rendezvényre, ami egy társastáncos táncház volt tulajdonképpen, ahol nagyon kultúrált keretek között lehetett táncolni jobbnál-jobb zenékre. Lenyűgözött a közeg, a sok jó táncos, az hogy másokkal is van lehetőségem táncolni, nem csak a klubom béliekkel. Menthetetlenül megfertőződtem.
Egyetemi éveim alatt sikerült felkerülnöm Budapestre, ahol a társastáncot felváltotta a salsa, ez lett az új nagy szerelem, vonzott a sok szórakozóhely adta táncos élet, a salsa nyújtotta szabadság a kötött versenytáncos formák után. Bár a salsának is megvannak a saját stílusbeli jellemzői, mégis sokkal több teret enged az egyéniségnek, a saját ötleteknek. Amikor csak tehettem táncórákra jártam, vagy táncos partikon gyakoroltam és csiszoltam a megszerzett tudásom. Sokáig zavart, hogy bár több éve táncoltam már, gyakran éreztem, hogy még nem tudok bárkivel táncolni, hogy még nem vagyok „jó követő”, de éreztem, hogy napról napra közelebb kerülök hozzá. Később más páros divattáncokban is jártasságot szereztem és célul tűztem ki, hogy megpróbálom megismertetni másokkal is ezt a csodás világot, melynek sajnos az a hátránya, hogy ameddig nem vagy benne nem láthatod, hogy milyen perspektívák vannak benne. Ha azt mondanám neked, hogy Budapesten minden napra jut egy salsa buli és akkor még a többi táncról nem is beszéltem (bachata, swing, társastánc, stb.), ha azt mondom, hogy nyáron a Balatonon minden héten van legalább egy tánciskolának tábora nem ritkán több száz fős felnőtt részvétellel és ha azt mondod, hogy minden hónapban minden megyében van legalább egy salsa gyakorlóest vagy parti talán nem hinnéd el, pedig így van. A tánc nálam nem csak egy hobbi, ahol heti egyszer-kétszer kicsit megmozgathatom magam, hanem egy szórakozás, egy tanulni vágyás, új emberek és élmények, egy életforma!
Miután az akkori párom miatt visszakerültem Dunaújvárosba, belekezdtem a saját tánctanári pályám kiépítésének, miközben folyamatosan képeztem magam tovább főként budapesti kurzusokon. Kezdetben a sportedzői képesítést szereztem meg és főként zumba órákat tartottam, akkoriban még főleg felnőtteknek. Később egyre szélesedett a profil és belevágtam a Táncművészeti Egyetem elvégzésébe is.
